Csipkebogyó (Rosa canina, vadrózsa, gyepűrózsa, csipke, hecsedli)
Tüskés szárú cserje. A levelek páratlanul szárnyasán 5-7 levélkéből összetettek, két pálhájuk a levél gerincéhez forrt. A virágoknak jól fejlett, serlegszerű vacokjuk van, ezen 5 csészelevél, 5 rózsaszínű sziromlevél, nagyszámú porzó képződik, a vacokban találhatók a magházak. Májusban, júniusban virágzik. Az áltermés (csipkebogyó) kialakulásában a vacok is részt vesz, éretten piros színű és benne nagyobb számú aszmag képződik (ezek a tulajdonképpeni termések), utóbbiak szögletesek, sárgák és merev szőrképletek veszik körül.
A Rosa canina a legelterjedtebb rózsafajok egyike, gyakori erdőkben, főleg azok szélén, irtásokban, legelőkön, kaszálókon, szántóterületek szélén, bokros helyeken. Nagyszámú rózsafaj fordul elő vadon, a fajon belül sok a változat, forma. Termesztve is több rózsafaj ismeretes, számos kultúr-változattal (fajtával).
A vadon előforduló fajok közül gyógynövényként értékes a R. obtusi-folia Desv., a R. dumetorum Thuill. (syn.: R. corymbifera Borkh.), a R. coriifolia Fr. és főleg a R. vosagiaca Desp. (syn.: R. afzeliana Fr., R. glauca Vili., R. dumalis Bechst.), melyek ágai és levelei gyakran hamvasak, tüskéi erőteljesek, alapjuk széles; elvirágzás után a 3-5 mm széles csészelevelek rendszerint derékszöget képeznek az áltermés hossztengelyével, míg a Rosa canina esetében általában lefelé (visszafelé) hajlanak.
Főleg dombvidéken található, nagytermetű bokrokat képez, az áltermés átmérője 2,5-3 cm. A termesztett fajok közül különösen a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena Mill.) és a százszirmú rózsa (Rosa centi/olia L.) jelentős, telt virágúak, szirmaikat illóolaj nyerésére használják. A japán rózsa (Rosa rugosa Thung.) 2-4 cm-es átmérőjű narancssárga színű áltermései sok C-vitamint tartalmaznak, telt virágú fajtáinak szirmait is értékesítik.
A csipkebogyót (Cynosbati pseudofructus, Rosae fructus, Cynosbati fructus; az egyszerűség kedvéért álbogyó vagy áltermés helyett rendszerint a "bogyó" szót használjuk), akkor gyűjtik, amikor már élénkpiros színű, de még rugalmas, nem lágyult meg, tehát az első fagyok előtt. A legértékesebb gyógyáru az, amelyből eltávolították az aszmagterméseket (a "magvakat", melyeket esetleg külön is értékesíthetnek), a húsos részt finomra aprítják és gyorsan szárítják ("Fein-schnitt").
A jól szárított drog valamivel sötétebb piros színű, mint frissen, de nem barna vagy feketés. Fagyasztással, mélyhűtéssel tárolt bogyók esetében a nyersanyagot nem szabad fagypont feletti hőmérsékleten tartani, hanem azonnal fel kell dolgozni. A feldolgozás (kettéhasítás, magvak eltávolítása, aprítás) során kerülni kell a fémtárgyak használatát, mert a nehézfémek (különösen a vas és a réz) katalizálják az aszkorbinsav lebontását. Ez érvényes a gyógyszerek előállítására is, ezért a tea készítésénél zománcozott vagy üvegből készült edényeket használjunk, a kanál legyen fából vagy műanyagból, szűrésre vászon használata a legcélszerűbb, így elkülöníthetők a szőrképletek is.
A szőrök viszketést okozhatnak. A C-vitamin-tartalom a Rosa canina jól szárított álterméseiben 0,3-1,5%, a Rosa vosagiaca esetében 1-5%, az utóbbi faj 1-5 bogyója fedezi a napi szükségletet. A bérci rózsa (Rosa pendulina L.) terméseiben a C-vitamin-tartalom elérheti a 10%-ot is, de csak magasabb helyeken terem, rendszerint kevés és hamar lágyuló bogyókat hoz, gyűjtése nem gazdaságos. C-vitamin mellett a csipkebogyó vízben oldódó bioflavonoidokat is tartalmaz (P-vitaminnak is nevezik), melyek kiegészítik az aszkorbinsav hatását, kedvezően hatnak a hajszálerekre (capillarisokra), bizonyos mértékig gátolják a C-vitamin gyors lebontását.
A zsírban oldódó, sárga, narancssárga, piros karotinoidok (rubixantin, likopin, béta-karotin) egy része (ez utóbbi) a szervezetben A-vitaminná alakul (A-provitaminok). Mivel vízzel nem vonódnak ki, indokolt a csipkebogyó-íz fogyasztása is. A csipkebogyó egyike C-vitaminban leggazdagabb és leghozzáférhetőbb drogjainknak. Az emberi szervezet napi C-vitamin-szükséglete (50-100 mg) fokozódik megerőltető tevékenység, terhesség, szoptatás során, lázas állapotokban. A csipkebogyó tea készítése: 1-2 kávéskanálnyi drogot egy csésze fövő vízbe teszünk, 3-5 percig kis tűzön főzzük, 20-30 perc múlva szűrjük.
Az említett vitaminokon kívül jelentős mennyiségű magnéziumsót tartalmaz, a szervezet napi magnézium szükségletének fedezésére is jól felhasználható, hiányának pótlására könnyen hozzáférhető forrást jelent. A csipkebogyóból jelentős C-vitamin- és magnéziumtartalmú szörp vagy gyógybor is előállítható. A termesztett rózsafajok szirmai illóolajat tartalmaznak, 3000-5000 kg friss sziromból vízgőzdesztillálással kb. 1 kg rózsaolajat nyernek (Aetheroleum Rosae), összetételére a nyílt szénláncú alkoholok és aldehidek jelenléte jellemző; a "rózsavíz" főleg fenil-etil-alkoholt tartalmaz. Az illóolajat, részben az aromás vizet is az illatszer- és kozmetikai iparban értékesítik; bizonyos mértékig helyettesíthető a rózsamuskátli (Pelargonium radula) illóolajával.
A rózsaméz (Mel Rosatum) készítésére a teltvirágú rózsafajták szirmait annyi vízzel forrázuk le, hogy átnedvesedjék, 10-szer több mézet adunk hozzá, elegyítés után egy-két napig állni hagyjuk, majd 1 órán keresztül kb. 60 °C-os vízbe állítjuk az edényt és a következő nap ritkább vásznon szűrjük. A szájüreg gombásodásaiban (soor) használják, különösen csecsemőknél, mert teljesen ártalmatlan. Afták esetében is bevált. Antocianidin-festékeket (a cianidin és a pelargonidin glikozidjait) és oligomer proantocianidineket tartalmaznak.
