Sáfrány (Crocus, krókusz)
A kerti dísznövényként használt sárga virágú sáfrányok az aranysáfrány (C. flavus), míg a fehér és lila virágúak a kerti sáfrány (C. vernus) nemesített fajtái. A felépítésükben hasonló kikericsfajok ősszel virágoznak, a szintén kora tavasszal virágzó egyhajúvirág levelei vaskosabbak és szélesebbek, így a sáfrányok nemigen téveszthetők össze más növényekkel.
Termesztése a tulipánéhoz hasonló. A narancssárga bibét használják (Croci stigma), mely háromágú, egyenként szedik ki a virágból. A protokrocin nevű vegyület szárítás során krocinra és a keserű pikrokrocinra hasad, ez utóbbi további átalakulás révén az illatot szolgáltató szafranállá alakul.
A krocin vízben is oldódik és egyéb, zsírokban oldódó, sárga festékkel együtt a karotinoidok csoportjába tartozik. A sáfránynak enyhe görcsoldó hatást tulajdonítanak, egyes gyógyszerformák előállításánál használhatók. Pótlására leginkább a pórsáfrány (Carthamus tinctorius) alkalmas.
A jóféle sáfrány (Crocus sativus) bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés fűszer, az ételt aranysárga színre festi. Régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és még a főisten is megittasult az illattól. A sáfrány ma is sok helyen örvend az afrodiziákum hírnevének.
A régi rómaiak mondása: „dormivit in sacco croci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá. Nagyobb dózis bódulatot okoz, 20 gramm már halálos adag. 1446-ban Augsburgban egy férfit máglyán égettek el, egy asszonyt pedig elevenen ástak el sáfrányhamisítás miatt. Kleopátra sáfrányos fürdőt vett szerelmeskedés előtt, mert afrodiziákumnak vélte, a Római Birodalom császárai sáfrányszirmokkal tömették ki a párnákat, amelyekre orgiáik alatt könyököltek.
Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltak, első írásos magyarországi említése 1429-ből való. A sáfrányt a középkorban ruhanemű festésére is használták. Magyarország déli vidékein: Érsekcsanádon, és Dél Dunántúlon például Csökölyön a gyászruhákat festették vele sárgára. Mátyás király környezetéről szólván Galeotto Marzio a legfontosabb fűszerek között említi a borssal és a gyömbérrel. Többek között a spanyol paella eredeti receptjének elengedhetetlen része.
A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem egyszerű, ezért rendkívül drága, értéke az aranyéval vetekszik. Az őshonos hazai fajokvédettek, tehát a bibék gyűjtése törvénybe ütközik! (Arról nem is beszélve, hogy sem ezek, sem a dísznövényként termesztett sáfrányhibridek nem alkalmasak fűszernek.) Sáfrányos szeklicével helyettesítik, de ez inkább csak színezésre alkalmas, íze a valódi sáfrányéhoz egyáltalán nem hasonlít.
Hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében, krocetin nevű anyaga csökkenti a koleszterinszintet. Hagyományosan sáfránnyal ízesítik Spanyolországban és Iránban a rizsételeket, mint a paella és a piláf. A milánói rizottó is sáfránnyal készül. A bouillabaisse, a híres marseille-i halleves is sáfrányos étel. Az indiaiak bizonyos currykben használják.
A sáfrány illatáért és zamatáért felelős illékony vegyületekből (karotinoidok, aldehidek, terpének) kiindulva érdemes kiválasztani a sáfrányos ételekkel harmonizáló borokat: a karotinoidok főként a "nem aromás" szőlőfajtákban találhatók meg, mint a chardonnay, a sauvignon blanc és a rizling.
Mivel a rizling aromás vegyületeiben nagy mennyiségben vannak jelen a terpének, melyek fűszeres-virágos jegyekben nyilvánulnak meg, a rizling lehet a legjobb választás.