A májat védi és regenerálja a máriatövis

A máriatövis évszázadok óta ismert gyógynövény, amelyet elsősorban a máj egészségének támogatására használnak – az alábbiakban áttekintem a növény legfontosabb hatásmechanizmusait, felhasználási területeit, bizonyítékait és óvintézkedéseit.

A máriatövis egy bokros, tüskés levelű növény, amely jellegzetes fehér erezetű leveleiről könnyen felismerhető. A hatóanyagként leginkább ismert szer a szilimarin nevű flavonolignan-keverék, amely a magokból vonható ki, a szilimarin fő komponensei közé tartozik a szilybin (silybin), a szilydianin és a szilychristin.

A szilimarin több mechanizmust is magában foglal, amelyek révén védheti a májat:

• Antioxidáns hatás: semlegesíti a szabad gyököket és csökkenti az oxidatív stresszt, amely sejtkárosodáshoz vezethet.
• Membránstabilizálás: segíthet stabilizálni a májsejtek (hepatociták) membránját, így csökkenti a toxinok bejutását a sejtekbe.
• Gyulladáscsökkentés: mérsékli a gyulladásos folyamatokat, amelyek krónikus májbetegségekben jelen vannak.
• Májsejt-regeneráció elősegítése: egyes kutatások szerint serkentheti a májsejtek újraképződését és a károsodott szövet regenerációját.

A rendelkezésre álló klinikai vizsgálatok vegyes eredményeket mutatnak, összességében a máriatövis biztonságosnak tűnik és enyhe-mérsékelt jótékony hatásai lehetnek bizonyos májfunkciós paraméterekre, de nem tekinthető csodaszernek.

• Májvédőként és májbetegségek kiegészítő kezelésében: a máriatövist leggyakrabban krónikus májbetegségek (például alkoholos és nem alkoholos zsírmáj, krónikus hepatitis) kiegészítő terápiájaként vizsgálták. Egyes tanulmányok enyhe javulást jeleznek a májfunkciós értékekben (pl. GOT/AST, GPT/ALT), de az eredmények nem mindig egyértelműek, és a standardizált, nagy betegszámú vizsgálatok hiányoznak.
• Mérgezéses esetek: történelmileg a máriatövist alkalmazták gombamérgezés (pl. Amanita phalloides) okozta májkárosodás esetén is; modern gyakorlatban is vannak jelentések arra, hogy a korai kezelés javíthatja a túlélést, de ez speciális, intenzív orvosi ellátást nem helyettesíti.
• Emésztési panaszok: hagyományosan a máriatövist epehajtó és emésztést segítő szerként is használták; ma is előfordul, hogy emésztési zavarok kiegészítő kezelésére javasolják.
• Cukorbetegség és anyagcsere: néhány korai kutatás arra utal, hogy javíthatja az inzulinérzékenységet és csökkentheti a vércukorszintet, különösen nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) esetén, de további megerősítő vizsgálatok szükségesek.

A máriatövis-készítmények különböző formában érhetők el, kapszulák, tabletták, tinktúrák és szárított magok. A kutatásokban gyakran használt standardizált készítmények napi 140–420 mg szilimarin tartalmú adagokban szerepelnek, általában több részre elosztva. Fontos, hogy a vásárláskor a termék szilimarin-tartalmát és a készítmény standardizáltságát ellenőrizzük.

Ha valakinek kimagasló májfunkciós értékei vannak, sárgaság, súlyos fájdalom vagy más súlyos tünet jelentkezik, azonnali orvosi kivizsgálás szükséges. A máriatövis kiegészítőként mérlegelhető, de nem helyettesíti az orvosi diagnózist vagy a szükséges terápiát, miközben figyelni kell a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokra és mellékhatásokra.