Használ, ha levizeljük a sebet?

Nyilván mindenki találkozott már a szóbeszéddel, miszerint eleink jobb híján saját vizeletükkel fertőtlenítették sebeiket. Vajon tényleg hatékony módszer, vagy épp ellenkezőleg?

A vizelet gyógyászati célú felhasználása akár fenti módon, akár más formában akármilyen visszataszítóan is hangzik, még a XXI. században is élő hagyomány. „A dolognak sok értelme nincsen, veszélye annál inkább” – írja Dr. Csupor Dezső gyógyszerész, a Ködpiszkáló blog egyik szerzője.

Kevés baciból sok baci lesz

Jobb lenne, ha a vizeletben kiválasztott anyagok (gyógyszerek, toxinok stb.) a vécében kötnének ki, ahelyett, hogy meginnánk őket, de a fertőzött vizelet elfogyasztása is jelentős kockázati tényező.

Ennél enyhébb problémának tűnhet a vizelet külsőleges alkalmazása sebkezelésre. Állítólag mindezt a fertőtlenítés érdekében művelték (és művelik ma is!), illetve sokan még azt is magabiztosan állítják: mindez teljesen biztonságos, hiszen a vizelet steril.

A rossz hír, hogy ez nem igaz. Az egészséges ember vizeletben ugyan nem él túl sok baktérium, legfeljebb „mindössze” 100 000 darab milliliterenként. A vizelet tehát nem steril, s megfelelő közegben ezek a baktériumok (kb. 60-70 féle) további szaporodásnak indulhatnak – nem is beszélve arról, amikor már eleve húgyúti fertőzéssel küzd az illető.

Inkább sebkezelőket alkalmazzunk

 A baktériumok túlzott elszaporodása ellen a húgyutakban több tényező együttesen hat, ezek közül egy, hogy a vizelet (részben szervessav- nagyrészt viszont karbamidtartalma miatt) rendelkezik némi antibakteriális hatással. Ezek azonban mind azt szolgálják, hogy magukban a húgyutakban ne szaporodjanak túl a mikróbák – egészen más a helyzet, amikor egy fertőzött vagy fertőzéstől veszélyeztetett sebet szeretnénk megszabadítani a nagy mennyiségben jelen lévő kórokozóktól.

Ilyen esetben a vizelet hatástalan, a „kezelés” alkalmazásával kialakított hamis biztonságérzet pedig kifejezetten veszélyes. Ehhez használjuk inkább a mindenki által könnyen elérhető sebkezelő szereket.