Mik a poliszacharidok, és milyen hatással vannak az egészségünkre?

A poliszacharidok kulcsfontosságú biológiai makromolekulák, amelyek energetikai, szerkezeti és szabályozó szerepet töltenek be élő szervezetekben. Táplálkozási szempontból típusaik határozzák meg, hogy gyors energiaforrást jelentenek-e vagy rostként jótékony hatással bírnak az emésztésre és a bélmikrobiomra.

A poliszacharidok, vagyis többszörös cukrok olyan nagy molekulák, amelyek számos monoszacharid (egyszerű cukor) egységéből épülnek fel glikozidos kötésekkel. A legismertebb monoszacharidok közé tartozik a glükóz, fruktóz és galaktóz; amikor ezek ismétlődően kapcsolódnak egymáshoz, poliszacharidokat kapunk.

Az emberi emésztőrendszer különböző enzimekkel bontja a poliszacharidokat: a keményítőt például amiláz kezdi lebontani a szájban és a vékonybélben, végül glükózzá alakulva felszívódik és energiaforrásként szolgál. A glikogén lebontása biztosítja a vércukorszint fenntartását rövid távú energiaszükséglet esetén. Ezzel szemben a cellulózt – mint béta-kötéseket tartalmazó rostot – az emberi enzimek nem képesek felbontani; ezért a cellulóz a táplálékrostok közé tartozik, és más módon járul hozzá az egészséghez. Lássuk, az egészségügyi hatásokat.

• Energiabevitel és anyagcsere: A könnyen emészthető poliszacharidok (keményítő, glikogén) alapvető energiaforrást jelentenek. A túlzott egyszerű szénhidrát- és gyorsan felszívódó keményítőbevitel azonban gyors vércukorszint-emelkedést és inzulinválaszt idézhet elő, ami hosszú távon hozzájárulhat elhízáshoz, 2-es típusú diabétesz kialakulásához és metabolikus szindrómához.

• Emésztőrendszer és rostok: A rostok (oldható és oldhatatlan poliszacharidok) számos jótékony hatással bírnak. Oldható rostok (pl. pektin, inulin) lassítják a gyomorürülést és a glükóz felszívódását, csökkenthetik a vér koleszterinszintjét, és prebiotikus hatásúak lehetnek (táplálják a bélmikrobiom hasznos baktériumait). Oldhatatlan rostok (pl. cellulóz, ligninhez kötődő anyagok) elősegítik a bélmozgást, csökkentik a székrekedés kockázatát, és hosszú távon mérsékelhetik bizonyos vastagbélproblémák és colorectalis rák kockázatát.
• Mikrobiomra gyakorolt hatás: A vastagbélben élő baktériumok képesek néhány, ember számára emészthetetlen poliszacharidot (pl. rezisztens keményítőket, oldható rostokat) fermentálni rövid szénláncú zsírsavakká (acetát, propionát, butirát). Ezek az anyagok táplálják a colon sejtjeit, gyulladáscsökkentő hatásúak lehetnek, és szerepük van az immunrendszer modulációjában.
• Tápanyag- és glikémiás kontroll: A poliszacharidok típusa befolyásolja az étkezés glikémiás hatását. Teljes gabonákban és hüvelyesekben található, lassabban felszívódó keményítő és rostok kedvezőbb vércukor- és inzulinszinteket eredményeznek, mint a finomított keményítőkből és cukrokból álló ételek.
• Allergiák és intoleranciák: Bár a legtöbb poliszacharid nem allergén, egyes emberek érzékenyek lehetnek specifikus összetevőkre (pl. fruktánokra, amelyek bizonyos emésztési tüneteket okozhatnak IBS-ben szenvedőknél). Emellett táplálkozási egyensúly hiányában – például túl alacsony rostbevitel mellett – romolhat a bélflóra egészsége.

Az egészség megőrzése érdekében a változatos, rostban gazdag táplálkozás előnyös, míg a finomított, gyorsan felszívódó poliszacharidok túlzott fogyasztása kockázatot jelenthet anyagcsere- és szív-érrendszeri betegségek szempontjából.