Tévhitek az inzulinrezisztenciáról

Az inzulinrezisztencia (IR) számos komoly problémát okozhat, többek között túlsúlyt, meddőséget, 2- es típusú cukorbetegséget – bár igen gyakori állapotról van szó, sok a tévhit körülötte.

Dr. Borús Hajnal, a Budai Endokrinközpont endokrinológus szakorvosjelöltje teszi helyre a leggyakoribb tévedéseket. 

Túlsúly és divatbetegség

Az inzulinrezisztencia gyakori tünete a súlyfelesleg, sokszor pont emiatt merül fel az érintettekben a gyanú, hogy IR lehet a háttérben. Az inzulinrezisztenciával küzdők túlsúlyára jellemző, hogy kemény próbálkozások ellenére is nagyon nehezen indul meg a fogyás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy vékony testalkatúak ne lehetnének IR -esek. A zsír ugyanis nem csak látható helyeken jelenhet meg, hiszen előfordulhat zsigeri zsír formájában is (vagyis amikor a belső szervek körül rakódik le). Ez igen veszélyes, mert számtalan szövődményt okozhat, ezért érdemes komolyan venni.

A divatbetegség címkét sokszor húzzák rá az IR-re. Az igaz, hogy egyre többet hallani róla és egyre több embert diagnosztizálnak vele, ennek több oka is van. Egyrészt a terheléses vércukor vizsgálatnál már többnyire az inzulinszinteket is leveszik, így a betegség már egy korábbi stádiumban diagnosztizálható. Másrészt a modern nyugati életforma következtében (mozgáshiány, stressz, sokszorosan feldolgozott élelmiszerek fogyasztása), egyre korábbi életszakaszban jelentkezik a betegség.

Szervezetünk egyszerűen már nem tud kompenzálni, és ekkor megjelennek a jellemző tünetek, melyekkel sokan szakemberhez fordulnak. Az IR a prediabetes egyik formája, de már a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása előtt sok problémát okoz a szervezetben.

Vércukorérték és életkor

Az IR diagnosztizálása általában 3 pontos (éhomi, 60 és 120 perces értékek) terheléses vércukorvizsgálattal történik (OGTT). Mindhárom időpontban meg kell határozni mind a glükóz, mind az inzulin értékeket. Az IR kezdeti stádiumában a glükózszintek még a normál tartományon belül mozoghatnak, viszont az inzulinnál már megfigyelhetőek kilengések. Így, ha az inzulinértékek vizsgálata kimarad, úgy rejtve maradhat az inzulinrezisztencia, ami miatt a megfelelő terápia is várat magára.

A tévhit, miszerint az IR csak a fogamzókorúakat érinti, valószínűleg onnan származik, hogy legtöbbször a fogamzókorúak körében diagnosztizálják - főleg a sikertelen teherbeesések miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyerekeknél vagy menopauza után ne lehetne jelen. Ezekben az esetekben kevesebbszer kerülnek felismerésre a legzavaróbb tünetek - mint a menstruációs zavar vagy a meddőség- hiány miatt.

Sokan összekeverik a menopauza okozta panaszokkal is. Ha azonban valaki fáradékony, túlsúlyos és nehezen tud fogyni, cukoréhsége van, hajhullással küzd, valamint étkezések után ólmos fáradtság tör rá, akkor érdemes gyanakodni a problémára, bármely életszakaszban is.

Jók az értékeim, meggyógyultam

A megfelelő terápia hatására (életmódterápia és ha kell, gyógyszer) az értékek előbb-utóbb normalizálódnak. Azonban természetesen ezután sem szabad visszatérni a korábban már az IR kialakulását okozó életmódhoz. A gyógyszer sokszor elhagyható, és olykor-olykor egy kis „bűnözés” beleférhet, de a személyre szabott életmódprogramot követni kell.