Vigyázni kell a vitamininfúziókkal

A hiányállapotok, gyakori egészségügyi problémák megoldását ígérő vitamininfúziók, azaz az intravénásan, nagy dózisban beadott vitaminok és nyomelemek kockázatot jelenthetnek még az egészséges emberke számára is – hívja fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem belgyógyász professzora.

Egyre több helyen elérhetők itthon is az úgynevezett vitaminbárok, amelyek vitamin- és tápanyag infúziókat kínálnak bárkinek, aki fittebb, energikusabb kíván lenni, vagy szervezetét erősítené: legyengült immunrendszerre, másnaposságra, hiánybetegségekre vagy egyszerűen stresszes életmód esetén ajánlanak keverékeket.

„Ezek sokszor szélsőségesen nagy dózisban tartalmaznak összetevőket, sőt, beadásuk gyakran teljesen felesleges”– idézi a Semmelweis Egyetem közleménye dr. Takács Istvánt, az egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának igazgatóját. A megadózisban adagolt vitaminoknak kevés bizonyított előnye van, hátrányuk annál több: a zsírban oldódó vitaminok (A,D,E) lassabban ürülnek ki a szervezetből, ezért esetükben kifejezetten káros, ha egyszerre az ajánlott mennyiség sokszorosát juttatják a szervezetbe.

Fordítva sülhet el

Egyes D-vitamin pótlások például az ajánlott napi egység 100-300-szorosát is tartalmazzák. Mivel a D-vitamin felezési ideje (az az idő, amely alatt egy hatóanyag mennyiségének fele kiürül a szervezetből) 19-21 nap a szükséges adagot havi alapon érdemes meghatározni. „Az egyszeri nagy adag hatása legkésőbb három hónapon belül megszűnik. Sőt, így a kívánttal éppen ellenkező hatást érjük el – a hormon a csontokat nem védeni, hanem roncsolni fogja” – fogalmaz dr. Takács István. Vagyis a 2000 napi vagy havi 60 000 egységet nem érdemes és nem is javasolt meghaladni.

Az A-vitamin megadózisban történő adagolása homályos látást, hányingert, gyengeséget, fejfájást okozhat. A C-vitamin normál tartományban lévő szérumszintjének emelésére sincs szükség, nagy adagban történő bevétele a veséket terheli meg, növeli a vesekő kialakulásának kockázatát. Ha bármilyen vitamin- vagy nyomelem-hiány merül fel, elsőként annak szérumszintjét kell megmérni a vérben. Az orvos ez alapján dönti el, hogy szükség van-e pótlásra.

Néhány ritka betegségtől eltekintve külön vitaminpótlásra nincs szükség – Magyarországon kiegyensúlyozott táplálkozás mellett még a téli időszakban is hozzájutunk a szükséges tápanyagokhoz, ez alól csak a D-vitamin kivétel, amit pótolni ajánlott.

Nincs olyan állapot, ami indokolná

Néhány kórkép esetében, ilyen például a cisztás fibrózis, a rövidbél szindróma, vagy a Crohn-betegség, szükség lehet rendszeres vitaminpótlásra. „Ezek ritka állapotok, kezelésük az orvos feladata. Ám még ezen betegségek között sincs olyan, amelynél intravénás vitaminadagolásra lenne szükség. Ugyan a B12 vitamin-hiány kezelésében – orvosilag meghatározott esetekben – injekciót alkalmazunk, de azt izomba kell adni, infúziós pótlás egyetlen vitamin/nyomelem esetén sem indokolt.”

Az intravénás vitamin-terápia mellett többek között azzal szoktak érvelni, hogy, hogy éppen a nagyobb koncentrációban történő bevitel – ami szájon át már nem lenne lehetséges – segíti a gyors és hatékony felszívódást és biztosítja a tápanyagok közvetlen sejtekbe jutását. Ez azonban nem helytálló. „Ha táplálékkal vagy vitamin tablettával extrém mennyiségű vitamint visznek be, akkor a szervezetnek még van védekezési lehetősége, ilyen például, ha a bélrendszerből nem szívódik fel a teljes mennyiség. Intravénásan beadva azonban ez a védekezési lehetőség is elvész” – mondja a professzor.

Dr. Takács István hangsúlyozza: gyakorlatilag nem létezik olyan állapot, amely indokolná a vitamininfúzió bekötését. Bármilyen unalmasan hangzik, a vitaminokat változatos étrenddel a legegyszerűbb pótolni. „Ekkor a szervezet maga »választja ki« és szívja fel a számára szükséges tápanyagokat, melyekhez nem izolálva jut hozzá, így szinergikus hatások is segítik a hatékonyabb beépülést.”