Korall (Anthozoa)

A virágállatok vagy korallok (Anthozoa) osztálya a csalánozók (Cnidaria) törzsébe tartozó tengeri élőlények. A korallok közé tartoznak a trópusi óceánokban élő korallzátonyokat alkotó organizmusok, amelyek kalcium-karbonátot kiválasztva hoznak létre szilárd vázat. A virágállatok minden trópusi és szubtrópusi tengerben, valamint a mérsékelt övtengereiben megtalálhatók. Korallzátonyok főleg a kontinensek melegebb, keleti oldalán fordulnak elő, mert a nyugati részen hideg áramlatok vannak.

A leghíresebb korallzátony az ausztráliai Queensland-től északkeletre található Nagy korallzátony. A vörös nemes-korall a Földközi-tengerben él. Előfordulnak még kisebb-nagyobb zátonyok a Floridai szigeteknél vagy a Bahama-szigeteknél. A korallzátonyokat leginkább kőkorallok alkotják.

Színük és alakjuk igen változatos. Csak ott fordulnak elő, ahol a tenger meleg, vize tiszta, sótartalma állandó. Állattelepüket korallpolipok sokasága építi fel. A medúzák helyhez kötötten élő rokonai ők. Tömlő alakú testük jellegzetessége a jól fejlett talpkorong, melynek sejtjei választják el a kőkorallok meszes vázát. Szájnyílásukat csalánsejtes tapogatók övezik. Létük elválaszthatatlan a velük együtt élő egysejtű moszatoktól.

A moszat védett helyre tesz szert, cserébe táplálékot biztosít az állat számára. Mivel a moszatok fényigényes szervezetek, ezért a korallok leggyakrabban 20–30 méteres mélységben fordulnak elő. Este a mészkővázakból előbújik a puha testük, és kibontják tapogatóikat. Ezekkel ragadják meg a plankton élőlényeit, amelyeket az űrbelükben emésztenek meg. Szaporodásuk során az egyedek együtt maradnak, vázuk összeolvad.

Az elhalt állatkák mészvázai megmaradnak, ezen él, ezt gyarapítja tovább a következő nemzedék. Így alakulnak ki évezredek alatt a nagy kiterjedésű korallszirtek, melyek között rengeteg növény és állat talál táplálékot és menedéket. Fajgazdagságuk a trópusi esőerdővel vetekszik.

1979-ben egy amerikai újságíró, a Japán partjainál található Tokonoshima szigetre utazott, hogy interjút készítsen a világon élő legöregebb emberrel, aki akkor 115 éves volt. Találkozásukkor az újságíró döbbenten tapasztalta, hogy Mr. Izumi milyen életerős és egészséges volt. Mielőtt elhagyta a szigetet, az újságíró feljegyezte az ott lakók között előforduló betegségeket és az átlagéletkort, ami -szinte hihetetlen-, de 95 év volt.

Egy kutatócsoport később visszautazott a szigetre és különböző vizsgálatok során rájöttek, hogy a természetesen lúgos és ásványi anyagokban gazdag ivóvíz a „felelős” az ott lakók rendkívüli egészségi állapotáért. A természetes korall miatt Tokonoshimán az ivóvíz Ph-ja 7-ről 8-ra változott, enyhén lúgosabbá vált. A kutatások kimutatták, hogy a korall vízben megtalálható ásványi anyagok kémiailag nagyon hasonlóak az emberi csontvázban lévő ásványi anyagokkal.

A korallpornak magas a kalcium és magnézium tartalma, valamint több mint 70 ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz. A világon számos szakember úgy véli, hogy a korall kalcium biológiailag jobban alkalmazhatóbb kémiai összetétellel és kiegyensúlyozottabb ásványi tartalommal rendelkezik, mint a hagyományos kalcium, mert lehetővé teszi a szervezet számára a könnyebb hasznosítást. A magas kalcium és magnézium tartalom miatt a korallpor erősen lúgosító hatással rendelkezik, melynek következtében az elsavasodást vissza lehet fordítani, mert helyre állítja a sejtek és a szövetek pH értékét.

A korall kalcium megemeli a sejteken kívül lévő folyadék pH-ját, ez lúgos környezetet teremt. A lúgos környezet az egyik legfőbb megakadályozója a szövetsérüléseknek, az öregedésnek és a szervi megbetegedésnek. A kalcium nagy része a csontokban van jelen és mindössze 1 százaléka található a testnedvekben és a szövetekben. Ha a szervezet nem jut elegendő mennyiséghez, a csontvázból kezdi elvonni a hiányzó részt.

A fiatal felnőttek csontjaiban a kalcium beépülése és kiválasztódása egyensúlyban van. A csontritkulás esetén ez az egyensúly felborul, a csontokba kevesebb kalcium épül be, mint amennyi onnan kiválasztódik. A csontok állománya ritkábbá, "könnyebbé" válik és ennek következtében szerkezetük meggyengül, hajlamosabbak a törésre.

A csontritkulás a nyugati civilizáció egyik népbetegségének számít. A korallpor megnöveli a szervezet oxigén tartalmát, és hatására jelentősen megváltozik az anyagcsere, lassítja az öregedési folyamatokat és a csontritkulást, valamint szabályozza a hormon háztartás működését és kontrolálja a vérnyomást.