Uborka (Cucumis sativus, ugorka)

Táplálkozási értékét azzal növeli, hogy kedvező hatású a gyomor működésére, nagy káliumtartalma vízhajtó hatású. Levét reumatikus fájdalmak ellen is jó hatásúnak tartják, illetve kozmetikumként az uborkakrém, uborkaszesz üdébbé teszi a bőrt, így fiatalító hatású. Főként salátaként, dunsztolva téli savanyúságként, vagy nyersen fogyasztják. A növény ázsiai eredetű: a Himalája déli lejtőiről származik.

Már 3000-4000 évvel ezelőtt is termesztették. Az ókori görögök és rómaiak is használták. Magyarországon a 13. században jelent meg. Hazánkban a XIII. század óta termesztik. Beltartalmi értéke és helye az étrendünkben: frissítő hatását jelentős víztartalmának (96%) köszönheti. Legnagyobb előnye, hogy energiaszegény (12 kcal/50 kJ/100 g), valamint, hogy nyersen fogyasztva hozzájárul az emberi szervezet C-vitamin ellátásához is.

Fehérjeszükségletünk kielégítésében, ahogy a friss zöldségnövények jó része, nem játszik szerepet (1 g/100 g). Zsírt nem tartalmaz, emiatt és alacsony szénhidráttartalmánál (1,7 g/100 g) fogva is jól beilleszthető a fogyókúrázók, cukorbetegek étrendjébe. Minimális Na-tartalma (7 mg/100 g) a magas vérnyomás megelőzésére teszi alkalmassá. Élelmiszer-allergiát ritkán okoz, de a sárgarépára érzékenyek az uborkára is allergiásak lehetnek.

A számtalan fajtában termesztett, földön kúszó vagy felkapaszkodó egynyári növény hosszú, szögletes, serteszőrös, kacsokat hordozó szárakat fejleszt. A levéllemez érdes szőrű, körvonala 3 szögletű vagy tojásdad, kihegyezett, 3-7 karéjú, fogazott szélű és mélyen szíves vállú. A rendszerint egylaki, váltivarú virágok egyesével (termősek) vagy 3-7 tagú csomókban (porzósak) nőnek. Termése nagyon változatos: csüngő vagy talajon heverő, hengeres, elliptikus, tojás vagy gömbölyded formájú, általában görbült és különböző nagyságú.

Héja vékony vagy vastagabb, sima vagy érdes, zöld, esetleg sárgás színű. A terméshús bő levű, enyhén édeskés, olykor keserű. Nagyszámú magját üveges magköpeny veszi körül. Felhasználás: közvetlenül fogyasztva nyersen vagy salátákban, savanyítva pedig ecetes, vizes vagy kovászos uborkaként kerül asztalunkra. Mivel tartósítása egyszerű, a konzervipar nagy tömegben dolgozza fel, sőt mélyhűtéssel is konzerválható.

Ecetes eltevéshez az egészen fiatal (3-7 cm hosszú) terméseket kell használni, vizes és kovászos uborkának a teljes kifejlődés előtt, saláta uborkának pedig a teljes kifejlődéskor kell szedni a zöldséget. A kovászos uborka, mely leginkább nyáron kedvelt fogyasztási cikk, csak rövid ideig tartható el, hiszen hozzáadott tartósítószert nem tartalmaz.

A sós-vizes uborka tejsavas erjedésen megy keresztül, és ízben egyesíti a kovászos és ecetes uborka előnyös tulajdonságait. Az ecetes uborka ecetsavas tartósítással készül, az egyik változatához: a közkedvelt csemege uborkához pedig 2-3% cukrot is adnak.